Másvalaki élete
Van, amikor olyan énünk nyilvánul meg, amelyről csak később derül ki, hogy az nem a saját érzéseink általi cselekvésekből épült fel, hanem valaki mástól átvettük az elemeit, valaki más érzéseit tettük magunkévá és aszerint alakítottuk a sajátunkat. Van, amikor teljesen más életét éltük vagy épp most is éljük, ráadásul úgy, hogy észre sem vesszük, hogy az nem a sajátunk. Van, amikor már élni akarjuk a sajátunkat, de egy-egy részünk még mindig odakapcsolódik, ahol már nem komfortos, ahonnan ideje lenne már eltávolodni.
Nem baj, ha átveszünk vagy akár megörökölünk másoktól szokásokat, értékrendet, vállalkozást, tárgyakat. Ha a saját értékrendünk ugyanolyanná alakult, azzal sincs semmi baj. A "baj" akkor kezdődik, ha mindaz amit átveszünk nem komfortos, nyomaszt, bántó és sajnos ezek miatt alakul ki az a gát, amellyel gyakorlatilag saját magunk akadályozzuk a saját boldogulásunkat. Meggátolja az egyediséget, a személyes valóságunk kibontakozását, azt az ént, aki felismerheti végre önmagát önmaga teljességében.
