DILEMMA állítás
Életünknek vannak olyan szakaszai, amelyekben bizonyos helyzetekben döntéshelyzet alakul ki. Sokszor ezek a döntésképtelen helyzetek megtorpanásra, fölösleges „idő”pazarlásra késztetnek, amelyek amúgy nem minden esetben szükségszerűek, hiszen a túl sokáig halogatott/tolt döntések sokszor olyan méltatlan helyzeteket is eredményezhetnek, amelyeket el lehetne kerülni.
Az igaz, hogy rossz döntés nem létezik, hiszen minden út vezet valahova, de ha már egyszer van lehetőségünk könnyedebben, lazábban venni az akadályokat, akkor miért ne élnénk vele? Minek szenvedjünk és szenvedtessünk feleslegesen?
Szenvedtetés például egy munkahely-váltás is, hiszen energetikailag a bennünk zajló maradni/menni dilemma kihat a környezetünkre, a munkánkra, megmozgatja a többi résztvevőt is…. Vagy amikor nem tudunk választani két nő/férfi közül, akkor általában egyikről sem akarunk lemondani, ilyen-olyan félelmek/örömek miatt…Vagy pl. amikor válnánk, de túl korán nem akarunk/tudunk ugrani, ugyanakkor túlhúzni se akarjuk…stb.stb…
Amikor félig vagyunk itt és ott is, akkor valójában sehol nem vagyunk igazán, csupán időt húzunk és legtöbbször tudattalanul (van aki tudatosan) bántjuk a másikat, a többieket. Még munkahelyi dilemmáinkkal is fölösleges terheket teszünk önmagunk és a főnökeink nyakába is… A döntésképtelenségünk (mindenkinek más okozza ezt) is egyfajta felelősség hárítás, benne vagyunk itt is az áldozat szerepben….
Egy-egy döntéshelyzetben általában választhatjuk az
- · igent (létezik az opció, ezt/őt választom vagy ezt megteszem)
- · a nemet (nincs ilyen opció, nem ezt/őt választom, nem teszem meg)
- · megtartom mindkettőt, benne vagyok mindkettőben
- · kizárom, megszüntetem mindkettőt, üres állapot
Majd megszülethet akár egy újabb, addig láthatatlan megoldás, ami teljesen új, ami észrevétlen maradt, mert a két lehetőség „fogságától” nem vesszük észre.
Amikor dilemmázunk, hogy végül melyiket (kit vagy mit) válasszunk, akkor ebben az állításban lehetőséget kapunk arra, hogy átérezzük döntésünket, megtapasztaljuk azt az érzést, amit egyik vagy másik helyzetben éreznénk, ha arra/rá esne a választásunk.
Érezzük, hogy milyen az, amikor igent mondunk valamire/valakire. Azt is érezzük, hogy milyen a megtagadása, a nem elfogadása, a nem választása illetve ha mindkét személy/eset/helyzet megmaradna egyszerre. Azt is megtapasztaljuk, milyen érzés mindkettő nélkül, milyen az űr, ami ott marad valaki/valami után.
Illetve, ha a tér úgy adja/hozza/támogatja, akkor megnyílhat olyan irány is, ami teljesen más, mint az addigiak.
